A Krisztus-rendi kolostor eredetileg a templomosok kolostorának épült a 12. században. A kolostor a portugál építészet és szobrászat 7 évszázadot felölelő múzeuma. Mint Portugália legjelentősebb történelmi és kulturális emlékhelye 1983-ban felkerült a világörökség listájára.TörténeteA kolostor eredetileg a 12. században a templomos rend kolostorának épült. Miután a rendet a 14. században pápai parancsra feloszlatták, Dénes király 1319-ben XXII. János pápa engedélyével új lovagrendet alapított: teljes nevén a Mi Urunk Jézus Krisztus lovagrendet. Az új rend 1334-ben foglalta el a templomosok megüresedett kolostorát Tomarban.A kolostor templomát a 12. században a jeruzsálemi sírtemplom mintájára emelték a hozzá csatlakozó kerengővel és káptalani házzal. I. Mánuel korában készült a körtemplomhoz csatlakozó bővítés egy földalatti altemplommal és az ehhez csatlakozó Szent Barbara kerengővel. A Szent-Barbara kerengőt díszíti a Mánuel-stílus legnevezetesebb alkotása, a tomari díszablak.III. János tovább bővítette a kolostort: több kerengőt, szerzetesi épületeket, cellákat, konyhát stb. Ezek az építkezések 1600-as évek legelején készültek el. Ekkor építették a spanyol megszállók a kolostor 5 km hosszú vízvezetékét.1843-ban megszűnt a kolostorban a szerzetesi élet, és Portugália legnagyobb épületegyüttesét Tomar grófja vásárolta meg, aki gondoskodott fenntartásukról. A kolostor 1910-ben szállt az államra. 1983-ban vették fel a világörökségi listára.